Hegyalja 2011 beszámoló

4,5 óra vonatút oda, 4,5 óra vonatút vissza, megszámlálhatatlan mennyiségű nemalvás, elázás, sárosság, pornyelés, de mindezt megérte idén az a bizonyos pénteki nap, amit a Hegyalja fesztiválon töltöttem.

Már délben érkeztem, hogy - első Hegyaljám lévén - legyen időm feltérképezni a fesztivál területét, megismerkedni a színpadok, kaja-piastandok helyével, és hogy 15:20-kor már a szlovák punkbanda, a Konflikt koncertjére tombolhassak. Szerencsére minden simán ment, Konfliktra beérkeztem a különféle civil sátrak bejárása után a jól megérdemelt első soromba, ahol egyedüliként végigénekeltem a szövegeket.

Ezután nem volt sok megállás, ittam egyet az ingyen osztogatott Borsodi Friss sörökből, és mentem is vissza Rómeó Vérzikék koncertjére, akik mellesleg ugyan abból a városból jöttek, mint a Konflikt.

Most csak hátrébbról figyeltem a koncertet, pogónak nálam esélye sem volt, mivel a Pepsi színpad előtt nem volt a küzdőtéren semmi burkolat, így a vízlocsolással (amiért amúgy sok sok köszönet!) rendesen besarasították a poros talajt, így a pogósok emiatt inkább csúszkáltak és twisteltek a koncertek alatt :)

A koncert mellesleg nagyon jó volt, rettentően sokan voltak kíváncsiak ebben a korai időpontban Rómeóékra.

Ezután jött egy rövid megállás, majd indulás a Hegy' Nagyszínpadhoz, hisz jött a Depresszió koncertje. Már a negyedik Depi koncertem volt ez (SZIN 2008, FEZEN 2010, Rockmaraton 2011), és nem is a szívem csücske a banda, mégis jól éreztem magam. Bevetettek minden tömegmegmozgató csodafegyvert, volt közös guggolásból ugrálás, meg wall of death, ahol most teljesen tisztán vettem részt, és jelentem, nincs semmi bajom! xPP

Depresszió utolsó számát már inkább otthagytam, hogy bebiztosítsam az újabb elsősoros helyemet, ezennel Dalriadán, akik egy nagyon nem mindennapi ajándékkal készültek nekünk. A szokásos setlist maradt, viszont a Leszek a Hold című Ígéretes dalukat most a CD-n is vendégeskedő Jonne Järvelä-val (Korpiklaani) adták elő - ez nálam kiütötte a biztosítékot, tudtam, hogy ez lesz, de hihetetlen volt magyar kedvenceimet egy ilyen ismert folkmetálzenésszel egy színpadon látni :)

A koncert maga rövid volt, de már emiatt az élmény miatt is teljesen megérte!

Setlist (sorrend nélkül)

Szent László 1

Szent László 2

Kinizsi Mulatsága

Ígéret

Leszek a Csillag

Szondi Két Apródja 1

Walesi Bárdok 1

Leszek a Hold + Jonne

Bor Vitéz,

Hajdútánc

Jött egy átszerelés, mi kifújtuk magunkat, és már színpadra is állt a Korpiklaani. Egy része. Hittavainen nem volt ott, ez már jól kezdődött. És csak ennél "jobban" folytatódott. Már az első szám alatt látható volt, a többi alatt pedig nagyon bebizonyosodott, hogy a zenekar kéremszépen nagyon, de nagyon (csak olyan Korpiklaanisan) be van rúgva... :) Voltak pillanatok, amikor KK-ék egész négyen voltak a színpadon... Szegény Jonne már akkor sem igazán volt képben... Viszont egész idő alatt velem flörtölt, egy számot nekem ajánlott, kijött a színpad szélére elém marhulni, stbstb :)

Akkor már volt egy jó megérzésem. A koncert egy kész drunken show-ba fulladt, a srácok a Tequila közben is megálltak marhulni, a Pine Woods-ba kétszer kezdtek bele, de a közönség részének nagyon átjött, ment a bulizás, még úgyis, hogy csomószor Cane énekelte Jonne részeit is... :)

Setlist (sorrend nélkül)

Päät Pois Tai Hirteen

Cottages and Saunas

Lonkkaluut

Vodka

Tequila

Tuoppi Oltta

Wooden Pints

Vaarinpolkka

Iron Fist

Beer Beer

Pine Woods

Koncert után eldöntöttem, hogy én bizony megvárom őket, és ha órákig kell ücsörögnöm a színpad mellett, akkor órákig ücsörgök... Szerencsére ebben társaimra találtam, így egész hamar elment laza egy óra, amíg rájuk vártuk... Míg csak nem kijöttek, Jonne és Cane, meg még egy srác, eléggé részegen csörtettek a Nagyszínpad felé, én meg rászedtem a kicsit félénkebb lányokat, hogy ugyan, osonjunk már utánuk, csak nem előlünk menekülnek... És milyen jól tettük! Lepacsiztunk velük, konstatáltuk, hogy Jonne már nagyon nincs kommunikálós kedvében, viszont a másik két finn még rendben van, így velük járkáltunk egy csomót a fesztivál területén, Jonnét kétoldalról támogattuk (még most sem hiszem el), ittunk a híres Korpiklaani kávéból.

Aztán megindultunk megnézni a Slayert, úgy 20 méterenként leálltunk beszélgetni, meg mindig elkeveredtünk máshova. Szegény rajongók, amikor néha-néha felismerték, kik is járkálnak ott! Nekünk kellett szépen elmagyarázni, hogy Jonne nincs a helyzet magaslatán, ha képet szeretnétek, húzzátok oda magatokhoz, mosolyogjatok a fényképezőgépbe, és ennyi:) Így elment laza 1,5-2 óra, közbe hatalmas nagy mennydörgések jöttek, és Slayer alatt kétszer is elment az áram... :) Volt ám sikongatás... :) (-Odiiiiin!!! -Näm Odin, a szvedek buszik! Ukko!) Aztán jött a hívás a srácoknak (a harmadik azt hiszem, a Cane testvére volt), hogy kell menniük vissza, mert fél óra, és indulás van a hotelba... Akkor invitáltak minket a backstagebe, mi meg ugye hülyék lettünk volna nem elfogadni, így betámogattuk őket oda, Jonnét leültettük, akinek nem kellett sok ahhoz, hogy elaludjon. Még fél órát beszélgettünk, élveztük a helyzetet, aztán könnyek nélküli, de nem épp vidám búcsút vettünk a srácoktól, és kihúztunk a backstageből :):)

A maradék lányokkal elmentünk a HétköznaPI CSAlódások kocnertjére, akiket szintén (Konflikttal, Rómeóval és Depivel karöltve) Rockmaratonon láttam, és ott jó élményeket szereztem, így jónak tartottam most is megnézni - és nem csalódtam, valóban ismét jó bulit toltak úgy hajnali 2 magaslatában. Aztán túlestünk a hajnalon, a 7:50-es vonattal elindultam haza, ami természetesen késett - így a két szabad órámat Budapesten a Keleti előtt töltöttem, valami random punkokkal csöveztem - ha már úgy megszerettem őket Rockmaratonon, ugye... Hazajöttem, estig még kipowerkedtem magam, utána pedig 17 órát aludtam. Azt hiszem, életem egyik legjobb fesztiválélményét tudhatom magam mögött, ezzel a kis KK-s dologgal. :):)