Bevezetés és bemelegítés

 Körülbelül 200 napja számoltam vissza a napokat, a jegyet már október óta a kezemben tarthattam, és akkor egyszercsak itt volt! Fórumon találtam magamnak autót, bár igaz Berlinből, ami kicsit kitérő, de még így is jobban jöttem ki. Csütörtökön már indult a mandula, az út könnyen ment. Sofőrünk kapott egy hívást, miszerint a bejáratnál kb. Chicagóig áll az autók sora... Ő viszont a Metalfesten dolgozik, vagy valamit csinál, így a VIP bejáraton mentünk be - ahol igyekeztem barátokat szerezni, de nem volt túl nagy sikerem, bár kaptam pár sátorfelajánlást :P Ennek köszönhetően sem a csütörtöki 5 eurót nem fizettem ki, és át sem kutatták a csomagomat...:D Kipakoltunk, és irány a fesztiválterület - mondanom sem kell, eléggé eltátottam a számat, hogy mégis hova kerültem... - hatalmas nagy a hely!

http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248688_2078931095495_1311562757_2503865_4069402_n.jpg

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/253793_2078931895515_1311562757_2503868_3237203_n.jpg

És ez csak a fesztivál egy része!

Felhívtam a két magyaromat, hogy keressük meg egymást, és hadd táborozzak le melléjük - itt jött az első bökkenő - senki nem vette a telefont - hát mit lehet tenni, hátizsákkal, sátorral, hálózsákkal, meg az ördögvillámmal (ami amúgy akkor sikert aratott!) körbejártam kétszer a 3/4 fesztiválterületet, magyar zászól után kutatva, de sehol nem láttam semmit... 

Nagy szerencsémre még előző nap gyorsan fölvettük a kapcsolatot egy lengyel sráccal, aki szintén egyedül jött, és lengyeleket keresett közös bulizásra, én meg beajánlottam magam, ha már tudok lengyelül. Így felhívtam őt, találkoztunk (képen azelőtt egyszer sem láttam, tehát érdekes volt,  de amúgy tipikus széparcú lengyel), és lesátraztam mellé, szerencsémre még segített is :) 

Vele elindultunk összevissza a kempingben (bár mindig ott kötöttünk ki, hogy az én sátram előtt nyelvészetes témákat szettünkszéjjee' :D), és már aznap marhasok havert szereztünk - sikerült megismernem a németek egy másik oldalát, minden előítéletemet leküzdték a dessau kempingesek - mondjuk az is igaz, hogy a Metalista egy külön faj, és máshogy viselkedik :)

Hajnali 2-ig vagy 3-ig beszélgettünk a sátram mellett ülve a földön két sátorszomszéddal, angolul - itt is megcáfolták a németek azt, hogy nem tudnak angolul - úgy tűnik, ez csak az én környezetemre igaz, körülöttünk mindenki szépen beszélt angolul! 

Én csütörtökön még rendesen iskolában voltam, tehát egy "picit" fáradt voltam, így szépen leintettem őket, hogy legyen szives a buli mostmár csendesedni, vagy elköltözni a sátram küszöbéről, mert aludnék - első sátrazós élményem, egyedül, de nem volt semmi gond, szépen elaludtam úgy 1,5 óra után, aztán 3/4 óránként megébredtem :) 7-kor pedig már végérvényesen felkeltem, nem bírtam ki tovább a sátorban, így indult az unatkozótúra... Lengyelem (amúgy van neve is, de egy idő után már csak Polskának hívtam :D) még nagyon aludt, tehát elindultam egymagam felfedezni a területet, ugyanis mire előző nap meglett a sátram, be is sötétedett, így nem nagyon tudtam, hogy hol vagyunk (csütörtökön került is mindig jó sok időbe, mire visszajutottunk a sátrunkhoz :D)

Itt a sátram rendrakás után, szerintem jó  vagyok :)

http://a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248048_2078932015518_1311562757_2503869_4326440_n.jpg

Elmentem zuhanyozni, nagyon kíváncsi voltam, hogy van megoldva ez a bizonyos Flatrates dolog stb.stb.  - 5 euróért vehetett az ember ilyen úgynevezett "flatratet", amivel korlátlan  számú alkalommal használhatja az angol wc-ket (!) és a zuhanyzókat.

Itt egy kép:

http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252173_2078948735936_1311562757_2503936_3943409_n.jpg

A zuhanyzó is hasonló volt, mosdó, zuhanyrózsa mellette/benne, bár sajnos mindig húzni kellett egy kallantyút,hogy a víz ne a csapból folyjon.. :D A sor hatalmas volt, többszázan vártunk mosakvásra, de szerencsére úgy 20 zuhanyzó volt, tehát lehetett haladni - én meg jó magyar szokásomhoz híven, beelőztem a sor 2/3-át^_^

Ezután rájöttem, hogy éhes vagyok, és hogy van a fesztiváltól nem messze egy élelmiszerbolt - bár nem nagyon tudtam, hogy én oda hogy jutok el, de elhatároztam, hogy sikerül, így elindultam - végül nagyon egyszerű dolgom volt, ugyanis percenként jártak a rokkerek bevásárolni, így csak követni kelle... - kellett volna őket, ha nem jön egy csaj, és kérdezi meg, hogy tudom-e, merre van az akkreditációs pult... Hát egész véletlen tudtam, és amíg elvezettem őt oda, dumáltunk, s mondta, hogy ő a Nuclear Blastnál dolgozik! Kicsit leesett az állam :O 

Ezután mentem tovább a boltba, és vettem jó kis fesztiválétket - csipsz, csokis keksz, kis csomagolt zsemlék, rendes zsemle, meg kenő, úgy kb.  7 euróért,tehát büszke voltam magamra! Mondjuk kicsit túl is értékeltem magam, a fele kb. ha elfogyott a feszt végére :DDD 

Úgy 11:30 lehetett, mire végre beengedtek minket a fesztiválterületre - rögtön a kemping mellett, de mégis leválasztva - a kempingbe nagyon sok mindent bevihetett az ember, az ellenőrzés a kempingterületre átmenéskor történt, így jó sokáig tartott a bejutás.

Itt ni:

http://a6.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/250973_2078933575557_1311562757_2503875_7554124_n.jpg"

http://a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/255048_2078933735561_1311562757_2503876_6494032_n.jpg

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252718_2078934015568_1311562757_2503877_363151_n.jpg  - de tiszta, de meglepő így utólag visszanézve.. Ááá!:)

1. nap

Már a Kultasiippi-re beálltunk Polskával, de rájöttem, hogy fázom, így visszamentem a pulcsiról, így le is késtem a koncertjüket... Finn nevük és gondolom finn dalaik is vannak, de amúgy egy németországi banda. Utánuk következett a Purgatory, akik nekem nem igazán jöttek be, tipikus fesztivál legelején játszó ismeretlen banda, passzív közönséggel, de legalább szoktuk a hangerőt, arra tökéletes volt :D 

Ezután következett a nap első picit élvezetesebb koncertje, a Guns of moropolis - ilyen metálos rockabillys westernes valamit játszanak, táncolható dalok, énekelhető zene, dallam, élvezhető ritmus, ha jönnek valami fesztiválra, szerintem újra megnézem őket. Táncolni vágyóknak jó! 

Őutánuk következett az első olyan banda, akiket úgy igazán vártam, a Kivimetsän Druidi - fantasy folkpower metál Finnországból - bármennyire is kértem őket, nem játszották a Tuoppein'Nostelolaulut, viszont volt Blacksmith, Jaaska Varttunut, meg aminek igen örültem, Pedon Loitsu is. Elég szép adag ember összegyűlt a koncertjükre, voltak ott finnzászlósok, vikingek, mindenfélék.

A folkereket váltották az állatok, ugyanis a Milking the Goat Machine koncertje következett - nem tudom, be kell őket egyáltalán mutatni? Teljesen elborult zenét játszanak, és kecskemaszkban lépnek fel. Csak úgy szállt a por a koncertjük alatt előre. Ja, hogy milyen por?

http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252038_2078949375952_1311562757_2503938_3748432_n.jpg

A könyököm Trollfest után bánta is a dolgot, azután már inkább hosszúujjúban (áú...) pogóztam :DDD 

Nem igazán ismerem a Milking számait, de így is teljesen átjött a koncert hangulata! Mondjuk a vesztem az volt, hogy ezt is első sorban álltam végig, és nem normális mennyiségszer hozzávágódtam a szar kordonhoz -_-

A nap sokkja a Primordial koncert volt, kicsit a Virrasztókhoz tudnám hasonlítani, egy kisebb síri hangulat, féltve levegőt vevés és hasonlók. Az énekes egy "véres" trikóban volt és az arca is véresre volt festve, a buli alatt pedig benyakalt fél üveg whiskeyt... Elképesztő, hogy mennyire karizmatikus az énekesük, és hogy mennyire tudta irányítani a tömeget, nem semmi :)  És mint utólag kiderült, a magyarjaim magyar zászlóját írnek nézte, és küldött nekik számot xDD

Ezután következett az állítólagos német legenda, a Rage koncertje. Nem igazán tudtam róluk sokat, csak hogy Myspacen egész tetszett, így jól megleptek - szép dallamú, jó kis fasza dalaik vannak, és nevükhöz mérten jó koncertet is adtak! Volt közönségénekeltetés - a Higher than the sky nevű számnál - nagyon feelinges volt!

A koncert után kezdtem magam kicsit szorosabban hozzá"láncolni" a kordonhoz, mert gondoltam, hogy nagyon meg fog indulni a tömegáradat az első sorba, mivel hogy jön a Cradle of Filth! Ők is egy kisebb legenda, nagyon ismertek, és ehhez képest - szerény véleményem szerint egy nagy nulla volt, amit nyújtottak. Engem személy szerint Dani nyögése a végefelé már kimondottan zavart, nem volt változatos a setlist, a koncert pedig kimondottan lapos volt, semmi hangulat. Sajnálom.

7-8 koncert után végre elérkezett az este az pontja, az Amon Amarth koncert! Sajnos ezen sem éreztem magam olyan jól. Ekkor már megindult az első sorba való tolakodás - amikor pedig elkezdődött a koncert, tényleg nagyon durván megszűkült a terület - egy több, mint két méter magas srác akart kiütni az első sorból - most nem azért, de vajon melyikünk nem fog látni a másiktól? -___- A hangzást valahogy nagyon elrontották, néha nehéz volt felismerni a számokat, a fő dallamot játszó gitár nem volt elég hangos, vagy valami ilyesmi - ez amúgy nem volt egy túl ritka esemény a feszten, de talán AA-nál volt a legzavaróbb. Nagy élmény volt látni őket, figyelni a show-t (mindenféle tüzek voltak), gyönyörű volt a kulissza, tehát rossznak nem volt rossz a buli természetesen!

Mind a ketten Polskával nagyon fáradtak voltunk, így nem maradt más hátra, mint elmenni aludni. 

2. nap

Ez a nap teljesen máshogy alakult, mint az első. Reggel szerencsére sikerült később fölkelnem, mint pénteken. Nemsokára megláttam egy magyar zászlót a sátramtól olyan 150 méterre, mondanom sem kell, nagyon hevesen kezdett kalapálni a szívem - pénteken már egész kétségbe voltam esve, hogy sosem találjuk meg egymást :D A gond csak annyi volt, hogy amikor odamentem, senki nem volt a magyar zászlós pavilon alatt... Kicsit tébláboltam, majd indultam tovább, és közben többször is visszanéztem, végül dél körül találtam ott embereket - kérdésemre kiderült, hogy németek, de van egy magyar haverjuk, viszont kicsit arrébb lakik még kettő magyar... Azonnal siettem oda, és meg is láttam az egyenpólónkat - *nagyöröm bódottá* Hirtelen jött is a sörbontás, meg kiderült, hogy összesen öten vagyunk magyarok a fesztiválon, így gyorsan meg is kerestük egymást, és örültünk egymásnak :) Itt vagyunk-e:

http://a1.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248678_2078937095645_1311562757_2503892_2278172_n.jpg

Beszélgettünk koradélutánig, amikor rájöttem, hogy nekem ám koncertre kell menni, így elindultunk a nagyszínpadhoz. Számomra a Thaurorod indította a napot, megvan a CD-jük is, ilyen szimfónikus poweres finnmetált játszanak - és természetesen mentem is az első sorba (,,mert hogy helyes a gitárosuk"). A srácok hátul maradtak, én előlről élveztem a koncertet, énekeltem úgy-ahogy a szövegeket - a bandának még csak egy albumja van, tehát eléggé egy hatalmas lehetőség volt ez nekik, ennyi ember előtt játszani - de a közönség vette is a lapot, úgy tűnt, sokaknak bejön a zene. Szerencsére egész emberire sikerült a hangosítás, így élvezhető volt a dallamos zene annak is, aki még sosem hallott a bandáról.

A következő zenekarnál jött egy nagyobb stílusváltás, a közönség megkétszereződése, sokan kíváncsiak voltak a Trollfestre. Talán a világ legkomolytalanabb bandája, a CD-jük bookletjében a köszönet rovatnál csak sörmárkákat sorolnak fel. Már amikor feljöttek a színpadra, tudtam, hogy ez valami nagyon nagyon beteg lesz, és így is volt. Az első szám alatt még passzívabbak voltunk, de ahogy ment az idő, hatalmas nagy moshpitek alakultak ki, táncoltunk meg circle piteztünk minden egyes szám alatt. Meg is szereztem az első sérülést... Az ökölnagyságú kövekre szépen elestem az egyik circle pit alatt, és jó kis vérző könyökkel végeztem :) De így legalább megismertem a vöröskeresztes bácsikat is - nem mintha ilyen kis érzékeny lány lennék egy kis sebre, de amilyen higiéniahiány és igénytelenség ment a fesztiválon (na meg amikor elestem is tök poros voltam), inkább megkértem őket, hogy fertőtlenítsék le, meg kaptam rá ragtapaszt is.. Aranyosak voltak :) 

Ezután jött egy kisebb szünet - szombaton már nem volt kedvem végigállni minden bandát - így járogattunk, ettünk, ittunk, vásárolgattunk, csak Misery Index -re értünk vissza, akik pont olyan koncertet adtak, mint amilyet vártam tőlük - kemény, és szigorú - szerencsére a Traitors sem maradt ki a setlistből. Itt inkább csak headbangelgettem meg csápolgattam magamban, eléggé ment a moshpitben a keménylegénykedés :)

Amikor újra elkezdtem keresni magyarjaimat, nem találtam, így kivettem egy sört a sátrukból, és azzal társultam a bejárat előtt - aztán nemsokára megjöttek ők is - Norbi részegen, mint az állat, csak leesett mellém a fűbe - tökéletes pillanatok Dalriadaéneklésre. Van videó is, de inkább ne keressetek rá. Mindenesetre kitaláltunk egy új bandát: Children of Sodom x)) 

A Wintersun eléggé nagy név volt ahhoz, hogy úgy érezzük, be kell rájuk menni, így törtettünk előre a tömegben. Sajnos én nem igazán ismerem a számaikat, meg a bandát se (dedikáláson úgy mentem oda hozzájuk, hogy ,,Hi, you are the guys from Wintersun?"), így nem igazán jött így átélőben a koncert. Viszont már az első szám alatt rengetegen crowdsurföltek, elhatároztam, hogy akkor én is betársulok hozzájuk, fel is tetettem magam, így megvolt az idei év első crowdsurfje is - amit még ugyan ezen a koncerten követett egy második is. Ezután pedig egy padra fölállva követtem a koncerteket, mivel Balázsékat már nem tudtam újra megtalálni a tömegben. 

A Saxon koncertje nem nagyon érdekelt, így kajáltam, sétáltam, az utolsó pár szám alatt pedig beálltam helyet foglalni, Arch Enemy -re. Eléggé hűvös volt már, hideg a kordon, tehát nem győztem várni, hogy kezdjenek már (23:55-re volt kiírva a kezdés, tehát elég késő - viszont itt meg kell jegyeznem, hogy ez a jó a német fesztiválokban, hogy talán egyáltalán nem volt késés, csúszás, betartották a dolgokat rendesen). A securitysok ilyen promó karpántokat, vagy mi a fenét osztogattak, Khaos Legions logóval, úgy ezer szétrepült a közönség soraiban, meg dedikáláskor is - nekem is lehetőségem volt kezet fognom a tagokkal, meg Angelával csinálni egy közös képet - nagyon aranyos lánynak látszott.

Igazából el kell mondanom, hogy nem is voltam benne biztos, hogy AE koncerten ott maradok, hisz csak pár számot ismerek tőlük, azokat sem túlságosan szeretem, hideg van és fáradt vagyok - de szerencsémre ott maradtam. Igazán profi koncertet adtak, szuper volt a hangzás, majdnem az összes számot ismertem. Nagy volt a show, volt egy kivetítőjük is (ahol néha egy-egy szövegrészlet is látható volt, tehát még énekelni is tudtam, meg is lett a kedvenc dalrészletem: ,,I am, who I am, take it or leave it, a rebel at heart!"). Egyetlen kisebb "hibája" a koncertnek a közönség volt - nem tudom mi volt a gond, fáradtak voltunk-e, vagy mi a fene, de egy kisebb passzivitást éreztem a közönség soraiból, nem volt megőrülés, hangoskodás - pedig szerintem ha én pasi lennék, megőrülnék egy hörgő csajszitól :)  

A koncerttel nekem hamar véget is ért az este, nagyon fáradt voltam, meg fáztam, így mentem aludni :)

3. nap

Senki se gondolja azt, hogy letargiával ébredtem, mivelhogy a fesztivál utolsó napja érkezett el, és hogy a mai nappal lezárul a háromnapos őrület - ez egyáltalán nem így volt. Teljesen ellentétes hangulatban, mint egy kisgyerek vártam az estét - nézzük csak: Kalmah, Arkona, Equilibrium, Sabaton és még sok más, mind egy nap!

A fesztivál kétségkívül legjobb napja - és jó hamar el is kezdődött. Ismét csatlakoztam magyar barátaimhoz, és elindultunk a beengedőskapuhoz, ugyanis az Excrementory Grindfuckers koncertjével kezdődött (számunkra) a nap. Ahhoz képest, hogy 12:15 körül járt az idő, a kapu előtt többszáz ember állt, és a 3/4-ük le is késte az EG kezdését - úgy tűnik, a szervezők nem számítottak arra, hogy ennyien kíváncsiak lesznek ezeknek a teljes ütődöttetnek a koncertjére. És kíváncsiak voltak. Nem is ok nélkül. Az EG jött, aratott, gitárt tépett, leszarta a világot (egy hatalmas áthúzott hangjeggyel a háttérben), az emberek pedig, ahogy azt kell, megőrültek. Legközelebb is! :D

Ezután jött egy kisebb ebédszünet, utána pedig sietés vissza, az egyhuzamban lenyomandónak látszó koncerthegyekre. Egy kihagyott banda után már újra a színpadnál teremtünk, hogy ne is teremtünk volna - elvégre Kalmah koncert van - csak a Metalfest miatt ismertem meg őket, de igazán megszerettem a finnek melodikus death metálját - sajnos a hangzás nem épp lett tökéletes, és nem mindegyik számukat ismertem úgy igazán, meg nem játszották a Time Takes Us All-t, de ennek ellenére nagyon jó koncertet adtak, zúzós, sokheadbangelős, Heroes to Us-os meg Hades-os. Elemükben voltak az északiak, és a közönséget is nagyon felpörgették. 

Kalmah után nem volt megállás, a közönség csak egyre gyűlt és gyűlt, megnézni az orosz pogányok, a mára már ismer és elismert zenekarrá kinőtt Arkona koncertjét. Talán az első és egyetlen olyan banda volt, aki magának hangolta, próbálta, és hangpróbálta a hangszereit a színpadon - de így legalább hamar el is hittem, hogy végre megint látom szeretett Arkonámat - meg odaköszöntem Ruslannak, aki kedvesen vissza is intett. Aztán megjelent pár ismeretlenebb arc is a színpadon - kiderült, hogy az Arkona ma plusztagokkal lép a színpadra - volt egy csellóslányunk, meg egy dudás/furulyás/mindenféle sípos fiúnk is, tehát egy egész különleges Arkona koncert volt. A Pokrovi Nebesnogo Starca-val kezdtek, ami egy tök jó szám, csak kúúvameglehetősen hosszú az intrója, így örültem, ha nem alszok el - bár az ezután kezdődő zúzás úgyis felébresztett volna. A közönség hamar vette a lapot, zúzott együtt a bandával, az éneklés résznél énekelt, a tapsolós résznél pedig tapsolt. A hangulat maradt, a számok követték egymást, jött a Od Serca k Nebu, a Goj, Rode, Goj (aminek a minap jött ki az új EP-n az akusztikus verziója, nézzetek utána!). Ezután következett egy igazán bulizós, gyors blokk, csodálom, hogy éltem túl az egymás után következő Kupala i Kostromát, Pamiatot, Yarilo-t és Stenka na Stenkut - 100%-osan, megállás nélkül, végigugráltam és énekeltem (milyen jó tudni az orosz szövegeket...) a dalokat, az utolsó kettőn még a pogóba is belevetettem magam - olyan jó kis nekemvaló folkos nem öklözős nem durvulós, hanem inkább táncolós jellegű pogó volt - és utána még az első sorba is vissza tudtam furakodni. 14:30-kor lett vége a koncertnek, én félholtan, tehát gyorsan elsősegély jellegűen kellett egy pohár víz, meg egy fagyi. Miután ezek meglettek, mentünk Arkona dedikálásra - talán ezt vártam a legjobban. Siettünk, hogy utána rögtön tudjunk menni helyetfoglalni Equilibriumra. Amikor álltunk a sorban, még a Kalmah dedikálás folyt - aztán egy 20 perc után jött egy srác, kiragasztotta a Meet'n'Greet sátor oldalára, hogy "Autogrammstunde Arkona canceld"... Nem hittem a szemeimnek, annyira örültem, hogy végre lesz normális közösképem Másával, meg hogy megint megdicsérhetem a srácokat, erre tessék... Nem akarom magam azok helyébe képzelni, akik 3/4+ órát vártak a bandára, amikor szembesültek a kiírással. A sztori előnye, hogy a Kalmah még ottmaradt egy kicsit dedikálni, így megint elővettem a kétmondatos finntudásomat, és csináltam velük egy közös képet :) 

A kép után pont megürült két szép ránk váró hely a kordonnál, mi meg jól be is álltunk oda, mivelhogy az Equilibrium -ot első sorból kell látni (ha már a meetngreetes játékot nem nyertük meg, annak ellenére, hogy nekünk volt a legtöbb lájkunk, gratulálok). Hangolás alatt találkoztunk a Metalfest talán egyik legaranyosabb jelenetével: láttatok már kétajtósszekrény méretű szekuritisbácsit Smarties-os csokinyulat majszolni? Hát, mi láttunk :)

Az Equilibriumra annyira nem gyülekezett a tömeg, nem volt nyomakodás (pedig azt hittük, a németek nagyon szeretni fogják őket), de azért a koncert kezdetére (megint benyomták a Kurzes Epos-t intrónak, biztos direkt húzzák az agyam *.*) elég szép sok ember összejött. Második számként máris jött a Blut im Auge - és ahogy ezt kimondták, rájöttem - nekem pogóznom kell menni. Így a BiA pármásodperces intrója előtt gyorsan oldalazás be a tömegbe, és ahogy elindul a zene, be a pogós/wall of death-es keverék valamibe. Igen jó volt a közönség, sok pogós (azok a fránya kövek! Szerencse, hogy ezennel védelmi célból hosszú ujjú pulcsiban voltam), és minden egyes számot Wall of Deathtel indítottunk. Bennem pedig dolgozott az Equi előtt lehúzott két Red Bull, tehát én is eléggé aktívkodtam, kétszer ismét crowdsurföltem. Lejátszották a kihagyhatatlan Unbesiegt-et, a Met-et, a Heimwärts-ot, az Ewige Sieg-et, meg a Verbrannte Erdét, ezekre úgy emlékszem :) Most is estem pogóban, és csak pár másodperc után húzott fel valami csajszi meg valami srác, de nem gáz :):)  

Equi után még mindig nem volt pihenés, ugyanis következett a Sabaton dedikálás. Gyorsan megkerestem Polskámat, mivel volt egy ilyen akció, hogy aki Sabatonos fölsőben, meg lengyel zászlóval ott marad dedikálás után, szintén nyer ilyen együtt fotózkodós meet'n'greetet a Sabatonnal - nekem semmim nem volt, de Polska nagy lelkesen zászlója alá fogadott :D:D Így szépen türelmesen vártuk a sorunkat Sabaton dedikáláson, közben fél füllel hallgattuk az Amorphis-t. Róluk annyit tudok elmondani, hogy egy hatalmas banda, kiváló zenével, viszont koncertre valahogy nem a legalmasabbak, nincsenek olyan tipikus koncertszámaik - bár a House of Sleep-re azért buliztam. 

Sabatonékkal kezet ráztam, Joakimmal azért a biztonság kedvéért most is fotózkodtam. Utána megkezdődött a várakozás, csak gyűltek és csak gyűltek a lengyelzászlós emberkék. Egy fél óra várakozás után végetért a dedikálás, és jött az ukáz, hogy induljunk el, kerüljük meg a sorbaállókat, és a sátor mellett elkészült a Sabatonos seregről, itt megtekinthető:

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/250096_2087841718255_1311562757_2517909_6172640_n.jpg

Volt lehetőségünk újra fényképezkedni a bandával és pár szót is váltani, így megkérdeztem tőle, hogy mik voltak a tavaly ajándékba kapott pálinkától a benyomásai - ,,It really fucked me up. Never again!" - szerintem ennyi elég is... :D Hatalmas arc, amikor a banda többi tagja már el is vonult, ő még ott maradt a rajongóknak :)

A buli még ezután sem állt meg, ugyanis szerencsére magyarjaim azóta már az Equilibrium dedikáláshoz sorakoztak, mi meg Polskával szépen beálltunk közéjük - mert hogy miért ne. Eredetileg terveztük az Equi-nek megemlíteni a félresikerült meetngreetes sztorit, de ott már mindegy volt :) A Kataklysm koncert közben elkezdődött, így csináltunk egy kisebb moshpitet meg circle pitet az autogrammra sorbaállók között - szerencsre, hogy a securitysok nem szóltak semmit. Meg szerencse, hogy teljesen józan állapotban is tudok olyan hülye lenni, mintha ittam volna - azt hiszem, ezt hívják örömittasságnak - lásd aznap délután. Odajutottunk az Equihez, velük is kezetfogtam, a lánykával összemosolyogtunk, meg csináltunk mindenkivel képet.

Ezután oszlottunk, én a vizesblokk felé vettem utamat - egy az, hogy nagyon kiszáradtam, a másik pedig az, hogy az az akkori állapotom már igencsak tűrhetetlen volt - izzadtság, szálló por - kell tovább mesélnem? Kataklysm-re még mi hárman magyarok visszaértünk, kicsit fejetráztunk, én meg nagyon készültem, hogy hova fogok besurranni az első sorba majd Sabatonra. Egyik crowdsurfölős kivétele alatt, amikor mindenki hátrafordult, próbáltam verekedni - vesztemre egy nagyon dagadt túlsúlyos lány mellé, aki a nagy vala hátsó részével visszautalt az eredeti helyemre. Jó, zúzós, élvezhető koncertet adtak a fiúk, jó hangzással, és vagy 100 crowdsurfölővel, videó is van róla youtubeon. Szerencsém volt, koncert után páran eltünedeztek az első sorból, így mindhárman végülis befértünk az első sorba - a meleg ellen a szekuritisoknak pedig eddigre sikerült megtalálni végre egy jó megoldást - jópár kannányi vízzel és pohárral felszerelkeztek, és osztogatták a jónép között. Sabatonra el is kellett.

Az egész Final Countdown-t lejátszották, mire elkezdőtött a koncert. Számomra nem volt kedvező a koncertkezdés, Ghost Division első számként ... nem egy nagy kedvenc, de legalább felvettem az egészet. A közönség vagy nagyon részeg volt, vagy nagyon vicces kedvében érezte magát, Joakimot szinte soha nem hagytuk megszólalni, a Sabaton kántálás mindig átdeformálódott Noch ein Bier!-ezésbe (Még egy sört!), míg végül elértük a célunkat - Joakim kifutott egy doboz sörért, és a közönség biztatására húzóra megitta, itt a videó az esetről:

https://www.youtube.com/watch?v=LKy5hCAG5mY

Az alaphangulatot nagyon megadta a közönség aktívkodása, Joakim nem győzött minket dicsérni, többször meghajolt a közönségnek, és mondta, hogy ez bizony egy olyan élmény, amit 10 évig nem fog elfelejteni. Hát hajrá! Majd remélem valami magyarországi koncerten is szerzünk nekik ilyesmi élményt :) 

Az est következő nagy örömködése az volt, hogy Lengyelországban a Coat of Arms aranylemez lett, és a kiadó a színpadon gratulált a bandának:) Hajrá Polska! :D Joakim, mint mindig, elemébe volt, sok baromságot beszélt, poénkodott, a koncertnek egyetlen rossz pontja az volt, hogy 10-kor vége lett, lévén utolsó nap, így az egész koncert teljesen világosban zajlott le. Itt is, mint Amon Amarthnál volt tűz, jó kis effektek, hozzá is adott a koncerthez, meleget is, meg hangulatot is - még szerencse, hogy volt vizem:) 

Koncert után még egy kicsit maradtunk a színpadnál beszélgetni, aztán megindultunk a fiúk sátrához, ahonnan elhurcoltunk egy karton sört az én sátram helyéhez... Innentől negyedik napnak veszem a történéseket... Minden egy teljesen random, előre sosem gondolt módon alakult... :) 

4. nap

A fesztivál lezárása a vártnál teljesen másképp sikerült - a koncerteknek már este 10-kor vége lett (ugyanis sokaknak másnap már munkába kellett menniük, így haza is utaztak akkor), de az emberek egy nagy része még nagyon is bulizni akart. Mi Norbival és Dezsovel Balázzsal nem terveztünk semmi extrémet, csak kihurcoltuk a megmaradt sört a sátram helyére (ugyanis én már el voltam készülve, be voltam pakolva, mert én is éjjel terveztem már hazautazni ugyan azzal, akivel jöttem). Aztán megbontottuk a sört, a földimogyorót elültettük a földbe, beraktunk zenét, és egyre jobb lett a hangulat. Írtam a srácnak, hogy fél órát maradok, remélem nincs gond. Aztán fogyott tovább a sör (meg a cigi is :/), és egyre kevésbé volt kedvem menni - végülis nem minden nap bulizik az ember lánya/fia magyarokkal a németországi Metalfesten... Így felvetettem ezt a témát a srácoknak is, akik még azt mondták, hogy akár a hazavonatomat is kifizetik (amirol szerencsémre megfeledkeztünk), csak maradjak, merthátazértna.
Aztán miután Norbival egy WC-s körutunkról visszaértünk [közben meginterjúvoltam a fél fesztivált, odamentem random pavilonokhoz, hogy kinek melyik banda tetszett a legjobban (volt ott Sabaton, Eisregen, Primordial, többre nem nagyon emlékszem, de egész egyhangú volt), meg reklámoztam Magyarországot, és miután végre visszataláltunk a sátrunkhoz (basszus, sose kóboroljatok el sötétben!), és újra WC-re kellett mennünk, találkoztunk pár érdekes arccal. Eloszöris nagyon hamar barátok lettünk egy német lánnyal, aki szintén egy kisebb finn fan, és máris elcsevegtünk finnül a nagy semmirol - persze o is kész volt, mint én.
Ezután egy adag hangoskodó, járkáló, éneklo csoportra lettünk figyelmesek... Egy csomó unatkozó metalista egy kisrádiót hordozva meg kiabálva járt körbe-körbe a fesztiválterületen... Természetesen mindenki kezében s hasában sör... Volt ott spontán wall of death zene nélkül, éneklés, emberek fölébresztése és hasonlók. Mi persze Norbival futottunk utánuk - aztán eszünkbe jutott, hogy Balázst otthagytuk, szegény biztos unatkozik, na meg, hogy elfogyott a sörünk és a "sátor"nál még biztos van, így visszamentünk, felpakoltunk sörrel és vittük magunkkal Balázst is. A program maradt az elozo, a rádióban mindig ugyan az a szám, éneklés, pavilon ledöntése, ivás, wall of death, fényképezkedés, ismerkedés, röhögés. Norbi természetesen magához híven meg is tanította nekik az egyik leggyönyörubb szót, így pár percen belül már egy csomó német meggyozodéssel ordibálta, hogy "tívorja, tívorja". Csúcsforgalom idejében körülbelül 30-an lehettünk ebben a kis csoportban, egy ido után már a securitysok is bekapcsolódtak, követtek minket, figyelték, hogy mit csinálunk, kérték, legyünk halkabban, meg mondták, hogy részegen vagyunk. Én meg védtem magunkat németül, hogy na de kérem, a fesztivál utolsó napja, mi csak szórakozni szeretnénk még egy utolsót... :D
Sajnos egyre többen elmentek, egy részünk meg megállt egy másik hordozható rádiónál, Amon Amarth-ra headbangelni, így nehéz volt magunkat újra összeszedni...
Aztán egyszercsak hirtelen én lettem a kör közepén, és most felém jött a kiáltás, amit eddig a bemondólány kapott meg mindig, ahányszor felbukkant: ,,Ausziehen! Ausziehen" De nagyon aranyos volt körülöttem mindenki :) :)
Közben lettek új barátaink is, pár spanyol srác, egy fiú kezébol kivettem a dorombot, hadd játsszak már én is, és mindenki csak nézett rám, várván, hogy úgysem tudom megszólaltatni, de pechjükre simán játszottam rajta. Aztán egy srácon nagyon nézegettem a helyi fesztiválcigis - Pueblo -s trikót, amit ennek eredményeképp nyakamra húzott és nekem ajándékozott - hajnalban rájöttem, hogy még mindig megvan :D
A legvégén már csak úgy hatan ültünk egy kis körben, és értelmetlen dolgokról csevegtünk, meg cigiztünk... Amikor ok is elmentek, mi maradtunk ott hárman, gondoltuk, ledolünk aludni (igen, csak úgy, azon a helyen)... Ez egy ido után kényelmetlen lett, nekem meg mehetnékem volt...
Itt (is) van egy kis filmszakadás, de kikötöttünk egy kis társaságnál, akik szintén nem aludtak, ennek ellenében volt náluk égo tuz meg gofri, így én nagyon hamar összebarátkoztam velük. Meg bacardi és mézbor is, így Norbi is.
Kis zenész társaság volt, volt náluk gitár, meg dob, meg énekeltek, elég szép kis hangulat volt. Amikor odakerültünk hozzájuk, már icipicit kezdett világosodni. Aztán valahogy megtaláltuk egymással a társaság blackmetalistájával (aki amúgy tök jól játszotta és énekelte a Herr Manneliget gitáron, plusszpont), aki pont úgy kicsit poros meg koszos volt, mint én, és a szoke haja volt feketére festve, és rövid is volt, de ennek ellenére akkora szexepilje (vagy azt magyarul is sex-appealnak írjuk? na mindegy.) volt, hogy huuuuuha :) :) (Amúgy Jannes -nak hívják).. Vele egy .. kicsit megharapdáltuk egymást, na... Az egész társaság kicsit ilyen szado-mazos volt. Volt még ott egy kicsit ducibb srác, de mindig engem nézett, egy idosebb germán, o volt a fodobos, TomKaulitz, legalább is annak hívtam, mert olyasmi arca volt, de igazából utált ezért a nevért. Úgy hajnali hatig játszhattunk így, a dobos már elaludt, én már nem furulyáztam (ja igen, hogy én is felbuzdultam, és elokotortam a furulyát a hátizsákomból, és játszottam Inis Mona -t, meg Blut im Auge -t, de igazából mindketto siralmas volt, mondjuk nem is csodálom), a blackmetalistám meg egyre inkább részeg lett (tizensokadik sör után)... Norbi szuper kis fekvohelyet talált magának egy gumibálna és egy felfújhatós labda között (Balázs már rég nem volt ott), én meg nem tudtam magammal nagyon mit kezdeni, bár egyre kevésbé éreztem magam jól. TomKaulitz eddigre megbékélt, és szóbakerült az Amon Amarth, így megpróbálkozott elmesélni körülbelül az egész Eddát - kár, hogy túl fáradt voltam, és hogy túl részletesen mesélte.
A zászlónkat visszahordtam a fiúk sátrához, fölkeltettem Balázst, mentem Norbihoz, akit még pár pofon sem nagyon keltett fel. Aztán csak-csak összeszedtük magunkat, segítettem a fiúknak is pakolni, aztán jött egy ilyen megérzés, hogy akkor most nekem mennem kell... Felírtam magamnak még otthon egy jó vonatot, de én marha, az indulási idot nem írtam fel, csak az állomásokat, és hogy melyik vágány, így a vakvilágba indultam el végülis vonatot keresni. De akkor már eléggé mindegy volt - a fesztiválos buszjáraton a vasútállomásig azt hittem, hogy meghalok, rázott összevissza, nem tudtam, hogy elájulok-e, vagy hányok hamarabb, de szerencsére egyik sem történt meg.
Aztán ahogy végre megérkeztünk, láttam egy olyan vonatot, ami Berlinen keresztül megy, gondoltam, hogy az szuper, Berlinbol már simán hazatalálok, meg a papírra is valami ilyesmi van felírva. Így szépen megvártam a vonatocskámat, és ahogy beérkezett, terveimnek híven beköltöztem a vonat WC-be - legalább közel volt a csésze, ha bármi gond lenne, és nem rövidítettek meg vagy 50 euróval.
Nagyon lassan ment eleinte az út, sorra hagytuk el az ismeretlenebbnél ismeretlenebb megállókat és ismeretlenebbnél ismeretlenebb tájakat, már végül abban sem voltam biztos, hogy jó vonatra szálltam - ugyanis a mosdón kívül semmi mást nem láttam.
Aztán amikor végre megláttam az elso berlini U-Bahn megállókat, hát ... mit mondjak, sosem örültem az U-Bahnnak még ennyire! :)
Fogalmam sem volt, hogy Berlinben mennyit kell majd várnom, hogy lesz vonatom, de amilyen hihetetlen szerencsém volt, ahogy kiszálltam a sok pakkal a vonatból, a szomszédos vágányon (!) kb. 20 perc múlva indult a vonatom Frankfurt an der Oder-ba, ugyanígy WC, izgulás, szarullevés, aztán Neuzelle, itt szerencsére épp találtam egy fogyatékos WC-t, ahol jó nagy volt a hely... A többi már nem érdekes, Neuzellébe megérkezés, ahogy ott kiszálttam a WC-bol, jött a kalauz, de szerencsére nem akart tolem semmit... Szenvedés a koleszig, ami amúgy 15 percig tart, de ekkor egy órának tunt - kialvatlanul, másnaposan, koradélután tuzo napban, nehéz pakkal, bakancsban... Megérkeztem, dolgaimat kimostam, megfürödtem, és matinéidoben elmentem aludni :)


Konklúzió:
A németek mindent 120%-ra csinálnak, tehát ebbe beletartozik a bulizás is - náluk ez is durván megy - minden 5 sátorra jutott egy pavilon, tele asztalokkal, székekkel, minden 3 sátorra egy minigrill és egy autó, és 6 méterenként egy-egy autóból más és másféle zene szólt, televoltak zászlókkal, rengeteg beöltözött ember, csirkeisten, söristen, aminek áldozni kellett, meg megismertem egy új játékot is - tehát megadják a módját.
Sokkal több ember volt, mint a magyar Metalfesten (nem tudom, otthon mennyi volt, de itt ~10 000) és az emberek egy-egy kedvenc bandáért akár reggeli 13:00-kor is kiálltak a nagyszínpad elé.
A szekuriti hihetetlen kedves, még a harmadik napon is mosolygó arccal szedték ki a crowdsurföloket a tömegbol, és Sabaton elott még vizet is osztottak, de rengeteget.
Ami szar volt, hogy mivel a kemping és a koncertterület le volt választva (a kempingbe lényegében jegy nélkül is be lehetett menni), így a fesztiválterület elott volt az ellenorzés, ami néha nagyon lassan ment, és vizet sem vihettem be - mert hogy ott vegyek bent, így megtörtént, hogy a kávés pultnál kértem egy pohár tiszta vizet- a jó az, hogy adtak is.
Az árak nem voltak olyan szörnyuek, csak az embernek ki kellett nyitni a szemét, meg esetleg a zsebszámológépét - bár volt icipiciminikicsi szelet pizza 4 euróért, volt "Metalfest Bratwurst is, 2 euróért, zsemlye+ ketchup/mustár inkluzíve". Na meg közel volt a Penny Market - 0/24 órában tele metálosokkal :):)
Életem elso sátorozása volt, de a szuper hálózsáknak, meg a jó fesztiválidonek hála nem fáztam, egész szépen rendet tartottam, és a bemelegíto napi keresgéléseket leszámítva mindig szépen meg is találtam.
Rengeteg emberrel megismerkedtem, ismét rájöttem, hogy a lengyelek szuperek, Polska hiányozni fog :) :) :( :)



A legjobb koncertek:
1. Arkona
2. Equilibrium
3. Sabaton
4. Arch Enemy
5. Thaurorod
7. Amon Amarth
8. Kalmah
9. Kivimetsän Druidi
10. Trollfest

Crowdsurfök:
2x Wintersunon
2x Equilibriumon, mind sikeres

Csalódások, negatívumok
1. Arkona dedikálás elmaradt
2. Amon Amarth szar hangosítás, és a szépen össze is nyomtak, bár ez vele jár

Ereklyék:
2x pengeto - egyik Kalmah, a másikat meno vagyok, és máig sem tudom

Sebek: ami máig megmaradt, az csak az, ahol a bakancs megszorított, de volt egy pár kék foltom, bár ennél durvább is lehetett volna :)
Elvágódtam Circle Pitben, rá a kore, finom kis sebet csinált a könyökömön, de nagyon szépen ellátták a vöröskeresztes bácsik :):)


Van egy olyan érzésem (foleg az idei magyar Metalfestes videókat elnézve), hogy jövore is visszamegyek/ünk Dessauba! \m/