Egy hét történetét néha a megszokottnál sokkal nehezebb megírni. Főleg ha azt a hetet a Pécs melletti rockparadicsomban, a Rockmaraton szesztigyál, elnézést fesztiválon tölti el az ember.
Egy igazi kis rockváros épül ilyenkor a sokezer rockernek, a szokásos kempinggel, toi-toi WC-vel, meg a lángosossal - de ki ne hagyjuk a legfontosabbat, a SZÍNPADOK-at. Egész konkrétan 4 színpad volt, ahol jobbnál jobb zenéket hallhattunk látástól mikulásig.
A fesztivál az úgy nevezett nulladik nappal kezdődött, amikor a pécsi lakosok már csak azt látták, hogy a rockerek csak úgy öntik el a várost és jönnek és egyre többen vannak.. Aztán a rockerek beértek a célpontjukba, és indulhatott is a banzáj. Hatalmas hangulat kerekedett a fesztivál területén, a mellette lévő parkolóban (ahol nem kevés szesz került elő azokból a csomagtartókból), na meg a parkerdőből, de ez utóbbira még úgyis visszatérünk.
Az említett nulladik nap inkább csak ilyen bemelegítős, sátoréptős, környékkel ismerkedős nap, túl sok koncert nincs. Én aznap a kötelező adag sör után csak a Rómeó Vérzik koncertjét néztem meg - Felvidékiként bűn is lett volna kihagyni. Először láttam őket, de nagyon meggyőztek, igazi tökös rock'n'roll-t játszanak, nagyon megmozgatták a népet.
Ezután kis társaságunk el is ment inkább aludni, sok nehéz nap várt még ránk. A kempingben hatalmas hangulat volt, mindenki hangos, mindenki vidám - elvégre Maraton van!
Az első reggel arra ébredtünk, hogy igen csak meleg van, és készülünk megfőni a sátorban, így inkább elmentünk fürödni - ahonnan a szaunás sokkból gyorsan ki is zökkentünk - ugyanis csak hideg víz folyt - de hát rockerek vagyunk, vagy mik, kibírtuk, és végül jól is esett a kis felfrissülés. Elvonultunk felfedezni a malomvölgyi parkerdőt, ahol már a fél Rockmaraton kint hűsölt/aludt/játszott/
Amikor estére végre kicsit magunkhoz tértünk, kezdődhettek az - immár nagyszínpados - koncertek.
A hazai pályán játszó Picsa politikai témás punkjával mindenkit átmozgatott, igazán hangulatos koncertet adtak, csakúgy, mint a Tankcsapda, akik idén nyáron csak ezen a fesztiválon játszottak. Rengeteg ember gyűlt össze rájuk, és a pogó is kellemes volt. A tömeg az utánuk következő Agnostic Front-ra megcsappant, sajnos nem sokan voltak kíváncsiak a "NYHC"-ra, bár az a kevés ember nagy hangulatot csinált. Volt For my family, Gotta Go, meg szerencsémre az A mi manera is, amit nagy spanyolmániásként az első sorba betülekedve énekeltem végig.
A nagyszínpad elhalkult, de a nap még nem ért véget - hisz következett a SKA-Pécs, akik Ska-Punk feldolgozások mellett saját számaikat is játszották. Koncertjükön pillanatokon alatt táncraperdült az egész rockerek.hu sátor, igazi örömzenét játszanak a srácok, hálás is volt a tömeg, ment a skaingolás, a pogó, és még ráadást is kaptunk! A Legalizacion után pedig elő is került egykét méretes ganja körülöttem... :D Itt viszont véget ért a nap, így is volt vagy hajnali fél 4, mire elkerültünk aludni.
Na igen. ez a Rockmaraton, az embernek nincs sok ideje aludni, hajnalig buli, kora reggel pedig már kidob a sátor - főleg, hogy aznap még az előző napinál is melegebb volt, és a hőmérséklet napról napra csak emelkedett.
A napok pedig sűrűek, mert nyomni kell, mert itt vagyunk, és koncertek vannak, és off-programok vannak, és metál van. Meg sör. Az életmentő hideg sör. Főleg, hogy ilyen időben egy korsótól berúg már az ember.
Józanon, vagy épp még másnaposan is talált magának az ember programot - társasjátékozás, építőkockázás a Menedékben, vagy a Rockerek.hu és a Rockélet.hu sátor viccesebbnél viccesebb programai segítettek elütni az időt a koncertekig.
A második nap a folké volt, egy népimetál trió uralta a színpadot az este. A fesztiválra már visszaérkező Varg indította a folkoskodást, aki egy remek koncertet csináltak, megannyi hangulatos számmal, a Dalriada pedig csak tovább fűtötte a tömeget. Számomra külön öröm volt, hogy Dalriadán oly' ritkán hallható, jó hangosítást hallottunk, a tortán a hab pedig az volt, hogy a basszusgitár nagyon hangosan szólt - szívemnek legkedvesebb hangszer az, így ez is egy különleges koncert volt, hatodik Dalriada koncertem lévén is. A stílust szerető tömeg már jelentősen összegyűlt, mire elkezdett az Eluveitie, aki egy szép kis programot hozott nekünk magunkkal.
[Körülbelüli setlist: Szent László 1, Szent László 2, Kinizsi Mulatsága, Ígéret, Leszek a Hold, Leszek a Csillag, A Walesi Bárdok 1, Szondi két Apródja 1, Hazatérés, Hajdútánc]
Egy Rockmaratonos Facebookos játék révén lehetőségem volt bejutni a backstagebe és beszélgetni, fotózkodni egyet a bandatagokkal, akik nagyon aranyosnak bizonyultak, mindenki végig mosolygott, Chrigel pedig csomó időt töltött kint is, az emberek között.
Itt a hangosítás nem volt tökéletes, de fesztiválhoz, és a zenekarhoz képest csak dicsérni tudok mindenkit, aki dolgozott azért, hogy ilyen legyen - azért egy ilyen népes zenekart, ennyi hangszerrel nem épp egyszerű kihangosítani. A srácok folyamatosan hergelték a népet, és szedték elő a jobbnál jobb nótákat, számomra mindenképp ez volt a 'Maraton legjobb koncertje.
[Körülbelüli setlist: Inis Mona, Thousandfold, Tegernako, Slania's Song, Kingdom Come Undone, Qouth the Raven, Bloodstained Ground, Andro, The Essence of Ashes]
Varg alatt még elfutottam Bloody Roots-ra, hogy végre őket is láthassam, és nem bántam meg - kemény, szigorú, zúzós koncertet adtak, sok Moby Dick nótával is fűszerezve.
Az Eluveitie okozta élményeket nem sokat hagytuk üllepedni, mentünk is át a szlovák Konflikt koncertjére. Sok éve álmodozok arról, hogy egyszer majd végre a Mrtva Planeta-ra fogok pogózni, és ím, most végre sikerült... És emellett ért egy meglepetés is, amikor az énekes megszólalt teljesen tisztán, szépen magyarul..:O:D
Ezzel aztán véget ért a nap, eltettük magunkat holnapra.
A csütörtök ismét "sablonszerűen" indult, ki a parkba, ismerősökkel (régiekkel, és egy csomó Rockmaratonon szerzettel) ki a parkba, és punnyadás, meg mászkálás - de ez így a jó. Ma egy fokkal lazább nap várt minket, a tehetségkutatón megnéztük a Scerra-t, akik körülbelül lezúzták a hajunkat, utána átmásztunk Burnoutra kicsit táncikálni, majd egy kisebb szünet után következett számomra a KerecsenSólyom, akiket eleinte nem szerettem, de most minden várakozásomat fölülmúlták, és az énekesük is hatalmas arc, remélem jövőre is jönnek, vagy legalábbis látom még őket.
Volt egy régi tervem, hogy végre részt veszek egy Wall of Death-ben, aztán rájöttem, hogy én ahhoz még mindig félős vagyok, és csak alkohollal megy meg... Depresszión pedig mindig van Wall of death... Így eljött a nagy alkalom, szerintem nem akarom részletezni, négy nagyvadász után nem sokra emlékszem a koncertből, de volt WoD, pogó, nyakban ülés... Még bementem Wisdom koncertre, akik nagyon régi kedvenceim, de egy szám végigállása után inkább hátravonultam, leültem, de mivel azon kaptam magam, hogy el is aludtam, inkább elmásztam a sátramig... és mint egy hulla... :)
A péntek a ... ki sem mondom mi jegyében telt, bementünk Pécsre, ott igyekeztem magamból húslevessel meg Mekivel embert csinálni, dögmelegben, liftezett a gyomrom, de aki hülye az meg ugye szenvedjen :)
Késő délután értünk vissza, de barátosnővel mindketten a "hagyjatok békén és menjetek anyukátokba" voltunk, így inkább csak végigültük az egész estét a kerítés mellett, és gyűjtöttük az energiát másnapra.
Mert hogy másnap várt minket többek között az egyik legjobban várt név, a Paddy and the Rats!
Természetesen volt ott DemonLord, akik szintén megleptek-meggyőztek- és ezzel megnyertek maguknak, nagyon jó produkció volt. Ezután már szinte ki sem mozdultunk a rockerek.hu sátorból, jött a már említett Paddy and the rats, az ír kocsmarockjával... Hát egy mondatba nehéz leírni, de ennyi embert én még táncolni egy koncerten nem láttam, hatalmas volt, enyhén folyott rólunk utána a víz. Utánuk következett az Auróra, immár csak három taggal, de annál nagyobb sikerrel. Sok-sok év kihagyás után játszottak újra a Maratonon, az emberek viszont nem felejtettek, imádták őket most is. Volt Előre kurvák, gengszterek, 88' telén, Kifacsart citrom, és még egy csomó más. Természetesen ment a tánc, főleg a punkok részéről, még nézni is öröm volt, hogy ropják. :) Játszották a Nem hagyom magam-ot, is, amiért imádtam őket, ez a szám éltett kint, ezt hallgattam, és dúdoltam, hogy ,,nem hagyom magam", amikor fél Németország ellenem fordult :))
Beálltunk ezután a következő punkzenekarra, a The Casulties-re, akik először játszottak Magyarországon, de csak a sátorban kaptak helyet, viszont rengeteg tarajos megjelent - bár, utolsó nap egyik utolsó koncertje lévén a legtöbben részegek voltak, de a hangulat mindenképp párját ritkította.
Számunka a Nightwish tribute, a Nightquest jelentette a fesztivál végét, már azon is bealudtunk volna, ha nem NW-t játszanak... Tavaly is ők voltak nálam a fesztiválzárók, léleknyugtató muzsikájuk nagyon jó volt a megfáradt rockereknek - bár sokak még aznap is hajnali ötig ropták a rockdiszkóban.
Utána egy rövidebb alvás, és elérkezett a fesztivál legszomorúbb pontja, a pakolás... Mindenki leamortizálva, kifáradtan, koszosan, büdösen, összezavart gyomorral, taknyosan, fájós torokkal, vagy legalább 4 állapot kombinációjával készülődött hazafele, hogy aztán az 1-6 órás vonatúton szépen beájulhasson és kezdhessen melegíteni a következő évi Rockmaratonra.
Számomra az első maratoni hosszúságú fesztivál volt, eddig csak 1-3 napokra mentem, és el sem tudtam képzelni, mi az a 6 nap. Bár egy csomó pénzem elment, és megszámolhatatlan mennyiségú kék, zöld, lila folt, horzsolás és púp van rajtam, csak azt tudom mondani: MEGÉRTE!!
